Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az egyháznak csak Jézus a fundamentuma

2012.05.06

Kereken 55 tag és vendég részvételével zajlott le Szegeden a Magyarországi Metodista Egyház Évi Konferenciája 2012. április 11. és 14. között.

Az Egyház elmúlt évben választott  vezérigéje sok reménységre nyújtott lehetőséget az  állami elismerés nehéz kérdéseiben és segített megélni az alábbi igét: „A reménységben örvendezők, a háborúságban béketűrők, az imádkozásban kitartók legyetek!” Róma 12:12.

Ezek a kérdések és a jeligék kerültek megvitatásra az Évi Konferencia alkalmával Szegeden. Köszönet Istennek és az Egyháznak; a bel és külföldi egyházi szervezeteknek, akik a jó kimenetelt sokféle fáradozással elősegítették.

Pont az ez évi, címben jelzett jelige fejezi ki világosan, hogy a Metodista Egyház alapját Magyarországon nem az állami elismerés jelenti. A tudatos fokuszálást az Egyház igazi alapjára azt jelenti, hogy mennyi erőt tudunk mozgósítani, hogy embereket nyerjünk meg a falakon kívülről és a gyülekezeteket erősítsük.

Örvendetes tény, hogy a gyülekezetek bevétele kis mértékben emelkedett, és azon gyülekezetek, akiknek a központ felé tartozásuk volt, szinte teljesen mértékben törlesztették. A következő évben a befizetések összege 5 %-kal növekszik, mert a költségvetés erősen megnövekedtek és a megszorítás a támogatás csökkenését eredményezi.

Épp oly örvendetes hír Vígh Bence próba lelkészi felvétele és Sztupkai Kristóf egyházi szolgálatra való jelentkezése is. Az is nagy ok a hálára és bizodalomra, hogy a Magyarországi Metodista Egyházban egy fiatal, elkötelezett generáció növekedett fel.

A Svájci- Franciaországi Évi Konferencia kiküldöttje, Annemarie Studer nyugdíjas lelkésznő a következőképpen foglalta össze benyomásai:

A szuperintendens és az egyházvezetőség beszámolóiban az elmúlt konferenciai év értékelését és az újról való gondolkodást hallhattuk. Ezekből nyertem az első bepillantást az egyházba, mint vendég. A további betekintést a konfirmációról, a romák közötti szolgálatról, a női, gyermek és ifjúsági, a média és egyházzenei munkáról szóló beszámolók és ezek megvitatása adták. Megindító volt számomra, hogy minden írott és szóbeli beszámoló, és azok megvitatásáa is egy előremutató és biztatást adó Igeverssel kezdődött. Minden felmerülő nehézségetget olyan erssel kezdődöttezek k és ifjúsági , olyan bizalommal helyeztek Isten kezébe, Jézus Krisztusnak hálaadással, hogy azzal az érzéssel utaztam haza, mintha nem egy Évi Konferencián, hanem hitmélyítő csendeshéten vettem volna részt.

A szünetekben egyes lelkészek élénk és színes beszámolója folytatódott bőséges finomságok mellett. Vannak pesti lelkészek, akik hetente kétszer prédikálnak, majd levest és kenyeret osztanak Budapest egyik legnagyobb pályaudvaránál a hajléktalanok között.

Fizetségként hálás szemek csillogását vihetik haza. Wesley is gyakran szolgált szabad ég alatt és fontosnak tartotta az emberek testi és lelki táplálékkal való ellátását. Nagy törekvése volt munkahelyek teremtése. Ez volna a cél Magyarországon is.

A konferencia utáni vasárnap az egyik lelkész asszonyt kísértem, el négy istentiszteletére. Az utolsó alkalomra egy konyhában került sor, amely a család lakószobája is volt. Két cigány család jött össze. Életem során már sokféle szegénységet láttam, de ami itt fogadott, a legszegényebbek szegénysége volt. A kis csapat szívből zengő éneke örök emlék marad nekem. Éppúgy, az a szívélyesség, amivel, mint vendéget fogadtak és körülvettek.

Ezért: Köszönöm! /ezt magyarul írta/ Köszönöm, hogy a Svájci-Franciaországi Konferencia küldöttjeként Magyarországra utazhattam!

 

Fordította: Bodgálné Szabó Márta Katalin

 

Forrás:

Patrick Streiff püspök titkársága és Annemarie Studer lelkésznő Burgdorf.