Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gyülekezetünk története

A szegedi metodista gyülekezet rövid története
 
         1929-ben alakult meg a Magyarországi Metodista Egyház szegedi gyülekezete, mikor az Évi Konferencia ide helyezte Hecker Henrik lelkészt, a szolgálat végzésére. Az 1929-es indulásnak azonban előzményei is voltak a metodista munkát illetően. A háború előtt Tessényi-Jakob János a magyarországi munkának korabeli szuperintendense járt át rendszeresen Szegedre a vajdasági Újverbászról. A háború beálltával azonban fel kellett adnia ezt a munkát. Hogy a maroknyi lelkes kis közösség ne maradjon vezető nélkül, a Konferencia ideiglenesen Haszits János nyíregyházi segédlelkészt rendelte ide, aki fél évet töltött itt.

hecker-henrik-es-felseege-1950.jpg
Ez után helyezte az Évi Konferencia 1929-ben Szegedre Hecker Henrik kaposvári lelkészt. A gyülekezet újjászervezése nagy energiát igényelt, de a fiatal lelkipásztor missziói lendülete Jézus Krisztus iránti szeretetéből és a lelkek megmentésére igyekvő odaszánásból táplálkozott. A munka egyrészt azoknak a testvéreknek a felkutatásában állt, akik részt vettek már korábban metodista alkalmakon, illetve új kapcsolatok munkálásán. Az egyház 1931. áprilisában vette meg a Londoni krt. 18. sz. alatti ingatlant, amely máig a metodista gyülekezet otthona (ma 30-as házszám).
 
Hecker Henrik feleségével és kislányával kb. 1932-ben.
 
Szegeden a városban végzett munka lassan, de folyamatosan növekedett, és kiszélesedett, elérve a város körüli tanyavilágot is. A tanyai látogatásokat hetenként odaadó hűséggel végezte Hecker testvér. Az oda vissza 60-80 km-es utakat kerékpáron tette meg, téli fagyban és a nyári homokban. Fáradozását megáldotta az Úr. Eleinte csak 10-15-en jöttek össze, majd sorra érkeztek a meghívások újabb és újabb tanyákból. A tanyai szolgálatok száma néhány éven belül közel 10-re emelkedett. 1942. őszén Kósa András lelkészjelölt fiatalember töltött néhány hónapot a körzetben.
 

vasarnapi-iskola-hecker-henrikkel-1936.jpg

A munka sok akadályoztatás között haladt. A politikai hatalom és népegyházi érdekek is megállítani, korlátozni akarták ezt a missziói munkát, de ezen kellemetlenségek elhordozásához Urunk megadta a szükséges erőt, és mindig lehetővé tette a továbblépést. Elsősorban az Istentől adott kegyelmi időt kell látnunk, amit a régiek máig „ébredési idő”-nek neveznek. Az emberi szív mélyén meghúzódó Isten utáni vágy tört fel elemi erővel, és a Szentlélek munkája nyomán, a hirdetett Ige megszólította az embereket.
 
Hecker Henrik vasárnapi iskolás gyerekekkel 1936-ban.
                                      
1944. és 1949. között Hecker Henrik orosz hadifogságba került. A felügyelő lelkész ez alatt Takáts Antal lett, aki Sebele Györggyel már korábban is járt át a Délvidékről. Mikor Hecker Henrik visszatért a hadifogságból, visszavette a gyülekezet vezetését, azonban a fogságban szerzett májbetegsége hamarosan végzetesre fordult és nem sokkal hazaérkezése után, 1950. április 5-én meghalt.
 

szabo-andor-es-felesege.jpg

A megkezdett munka folytatását Szabó Andorra bízták, aki lelkes továbbviője volt Isten ügyének. A szolgálat nehézségei jelen voltak az ő munkálkodása során is. Elsősorban a Rákosi, kommunista rendszer uralma és egyházpolitikája, amely lehetetlenné akarta tenni a metodista missziói munkát. A megélhetésért, az alapvető szükségletek megszerzéséért is harcolni kellett. Az egyház, a gyülekezet nem bírta eltartani lelkészét, akinek igehírdetői szolgálata mellett polgári munkába kellett állnia egy farostlemez gyárban, ahol sokszor három műszakban dolgozott.
 
Szabó Andor és felesége.
 

szeged-1959.jpg

Szabó Andor lelkész testvér szolgálati ideje a szegedi körzetben meghaladja a 30 esztendőt. Két közel azonos időszakra esik szolgálata, melyet egy 12 éves dombóvári szolgálat szakít félbe. 1965-ig maradt Szegeden, majd a dunántúli szolgálat után 1977-ben került ismét vissza, ahol 1993. szeptemberében bekövetkezett betegségéig szolgált. 1957-ben fél évet Elek Lajos segédlelkész segítette a körzet munkáját Szabó Andor mellett.
 
A szegedi gyülekezet 1959-ben.
 
A szegedi munka kezdetétől megfigyelhető, hogy végig kiemelt szerepe volt a szolgálatban a lelkipásztor mellett a laikus igehirdetőknek, illetve a szavaikkal és életükkel is bizonyságot tevő, hitre jutott keresztyén testvéreknek (Kancsár Ferenc, Szekeres Lajos, Fekete Mihály, Fehér István).
 
Az Évi Konferencia 1965-ben Vadászi András kaposvári lelkészt helyezte a szegedi körzetbe. Vadászi testvér szolgálati idejére – az elődök által megkezdett munka folytatása mellett - jellemző volt a fiatalokkal való testvéri, sok esetben baráti foglalkozás. Az ifjúsági munka a gyülekezeti kereteket messze meghaladó módon folyt ebben az időben, hiszen hosszú éveken keresztül rendeztek itt országos ifjúsági csendesnapokat, amelyeken minden alkalommal száznál jóval több fiatal gyűlt össze. Istennek hála, sokan hoztak egy egész életre szóló döntést ezeken az alkalmakon az Úr Jézus mellett.
Az 1974-es egyházi kettéválás eseményei nagy sebet ütöttek a szegedi gyülekezetünk testén is. A sokféle sajátosságot magán hordó szakadás, alapvetően a kommunista államhatalom egyházbomlasztó tevékenységének az eredményeként jött létre, sokkal nagyobb károkat és sebeket okozva, mint ahogyan azt talán előre eltervezték. Ennek a sebnek gyógyulása máig tartó hosszú folyamat.
 
Szabó Andor lelkész szegedi szolgálatának második szakasza 1977-ben kezdődött. Ez időszak minden tekintetben a megerőtlenült megmaradt gyülekezet gondozását, megerősítését kívánta. Szabó Andor szolgálatának ezeket az éveit már megrendült egészségi állapotban, de Urunk iránti töretlen buzgósággal végezte, 1993-ban bekövetkezett hirtelen bénulásáig.
 
Szabó Andor betegégét követően fia folytathatta a lelki munkát, hiszen ifjabb Szabó Andort és feleségét Szabóné Papp Klárát helyezte a Konferencia Szegedre. Első alkalommal állhatott a gyülekezet élén lelkészházaspár, akiknek hatéves szolgálati idejükre jellemző volt a gyülekezeti területen kívül eső bajba jutott, nyomorult emberekkel való intenzív foglalkozás. Több helyen folytattak szociális otthonokban, börtönben, és fogyatékos embereket ápoló intézetekben igehirdetést és lelkigondozói beszélgetést.
 
Az Évi Konferencia 1999-től Sztupkai Mihály miskolci lelkészt bízta meg a szegedi gyülekezet vezetésével. Kiszélesedett a gyülekezeti gyermekmunka, elkezdődtek a játszóházi gyermekfoglalkozások és a gyermek-evangélizációs jelleggel tartott nyári gyerektáborok. Újra megelevenedett a női munka és az elődök kezdeményezését folytatva női csendesnapok megszervezésére kerül sor, más-más gyülekezet asszonytestvéreinek részvételével. 2006-tól folytatódhatott a mórahalmi misszió azok között a testvérek között, akikkel az egyházszakadás idején megszakadt a kapcsolat.
 
Az elmúlt években megerősödött a szerbiai zentai testvérekkel való kapcsolatunk is. Vadászi András nyugdíjas lelkész és Sztupkai Mihály lelkészek járnak át rendszeresen a kis vajdasági, magyar nyelvű metodista gyülekezetbe. 2003-ban a szegedi gyülekezetben töltötte teológus hallgatóként a gyakorlati évét Khaled A. László, aki szolgálatának jelentős részét a zentai testvérek között végezte. 

Szolgálati idők:

Hecker Henrik 1929-1950

Szabó Andor 1950-1965

Vadászi András 1965-1975

Szabó Andor 1977-1993

Ifj. Szabó Andor és

      Szabóné Papp Klára 1993-1999 

Sztupkai Mihály 1999-

 

 

Hecker Henrik életrajza: http://hu.wikipedia.org/wiki/Hecker_Henrik

Szabó Andor életrajza: http://hu.wikipedia.org/wiki/Szab%C3%B3_Andor